2020.08.05.
Felhasználók
· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 425
· Legújabb tag: szandiikaa98
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

2011.03.26.
hali, segitseg kene,valaki megtudna mondani Kistárkány református templomban miért van Árpád fejedelem szobra?meg Tárkány-t miért hivják Tárkánynak?-szlová
kiai Tárkányrol van szó, tör

likeseks
2011.01.12.
Sziasztok,van itt valaki?

tomi
2010.07.20.
Az albumokhoz a mai hivatalos nevek is kellenének

tomi
2010.07.20.
Egyetértek Bugival . A sok szenilis nyugdíjas tanár akik 30 éve ugyanazt tanítják nem engedik a fiatalokat érvényesulni.Aztán
gyermekeink lássák kárát. Shock

2010.06.24.
Allitolag: Jegyeket arulnak a kornyezo falvak kozseghazain, Agcsernyon a vasutallomason, Helmecen a konyvesben, valamelyik informatikai uzletben(var asszem ebbol helmecen epp 1 van)

Archívum
Honnan vagytok
Szavazás
Más oldal tartalmát hogyan jelenítsük meg?

Csak a tartalomra mutató link beillesztésével
Csak a tartalomra mutató link beillesztésével
33% [2 Szavazat]

A tartalom teljes beillesztésével
A tartalom teljes beillesztésével
33% [2 Szavazat]

A tartalom egy részének beillesztése, majd link csatolása
A tartalom egy részének beillesztése, majd link csatolása
17% [1 Szavazat]

Mindenki ahogy neki tetszik
Mindenki ahogy neki tetszik
17% [1 Szavazat]

Szavazatok: 6
Szavazáshoz be kell jelentkezni
Elindult: 2009.09.16.

Archívum
Hozzászólások
Felvidékfórum » Felvidék leírása » Felvidék leírása
 Téma nyomtatása
Adalékoka felvidéki németek kitelepítéséhez,legyilkolásához
Huba
Még mindig alig ismert a felvidéki, dobsinai németek elhurcolása, és borzasztó lemészárolása Csehországban.

S közben Pálosnagymezőről és Dóczyfürészéről még durvább leírást olvastam. 500 német elhurcolásáról, akik közül 87-en bezárt vagonokban haltak éhen...A többiekkel nem tudni mi lett...

1.Dobsina

Vicsotka Mihály
MÉG ÉLTEK A HOLTAK Tömegsír Csehországban
A kommunista diktatúrák bukása után lassan kinyílik az emberek szája, s olyan titkokat is elsuttognak, amelyeket eddig még a párnájuknak sem merlek bevallani. Talán eljön az ideje annak, hogy legalább a szó végigsüvíthet a város¬ok és falvak utcáin ott megy a gyilkos, közöttünk él!
Csehszlovákiában, a Rozsnyó mellett fekvő Dobsina egyik piciny házában az idős házaspár - közös ismerősünk noszogatására - még egyszer körbelesve még a saját szobájukban is, olvasni kezd egy névsort. Amely bizonyítja, hogy 1945. június 18-án este 10 órától hajnali két óráig a csehországi P?erov vasútál¬lomása közelében, a lakosság által svéd falnak nevezett építmény mellett a po¬zsonyi 17. gyalogezred katonái Karol Globor Pazura parancsnoksága alatt agyonlőttek 270, a Szepességből származó embert. Mialatt hallgatom az idős férfit, eszembe jut lapunk előző száma, amelyben arról írtunk, hogy a jugoszláv ?partizánok" (köztük Gara község nemrégiben nyugalomba vonult tanácselnö¬ke) a Bukovinából kitelepített székelyeket 1944 októberében, visszautukban, Szabadkán foglyul ejtettek és legyilkoltak. Hogy az asszociáció nem véletlen, bizonyítja a csehországi történet. Alapja van annak a félelemnek, hogy a jövőben még több borzalmas cselekmény kerül nyilvánosságra.
Térjünk most vissza a dobsinai kis házba, ahol a házaspárral együtt olvas¬suk azt a levelet, amelyet a helyi születésű, de évtizedek óta Németországban élő G. úr irt, akinek a véres éjszakán szüleit, két fivérét, sógornőjét és családja három gyerekét (9, 8 és 2 évesek voltak) lőtték agyon a pozsonyi 17. gyalogez¬red katonái.
A levél és a tanúk állítása szerint a hiteles történet a következő: 1944. de¬cember hatodikán a visszavonuló németek, a későbbi megtorlástól féltve a Szepességben élő, elsősorban német és magyar lakosságnak lehetővé tettek, hogy akik akarják, elköltözhessenek az Elba környékére. Sok szlovák is a me¬nekülők közé állt. A háború után, amikor Csehszlovákia újjáalakult, az embe¬rek maguk szervezték azokat a transzportokat, amelyekkel visszatértek régi otthonaikba. így kerültek 1945. június 18-án este a p?erovi vasútállomásra.
Amint ott álldogált a szerelvény, megérkeztek a szlovák katonák. Akkor Karol Globor Pazurát még Kohn Károlynak hívták, parancsnoktársa Engel Sándor volt, aki később Simko-vá változott. A gyalogezredben több dobsinai katona is szolgált, közülük négyen ma is élnek a településen. Ők természetesen jól ismerték falubelijeiket, ám az ellentét mindig is megvolt a szlovákok és a szepességiek között. Engel Sándor például lekötelezettje volt a szerelvényen ülő Gömöri Abrisnak, mert az jól - menő vendéglős lévén - sokat segített a szin¬tén vendéglős, de gyengén kereskedő apjának, idősebb Engel Sándornak. A parancsnok ?szívéhez" közel állhatott Jozef Rozloník és felesége is, mert a vagonok kiürítése közben odaszólt nekik, hogy azonnal tűnjenek el! Ez bizo¬nyítja, hogy nem valamiféle hirtelen keletkezett felindulásból vagy konfliktus¬helyzetből következett a tömeggyilkosság, hanem előre kitervelt akcióról volt szó. A szintén dobsinai Justinia Lindákovának sikerült elbújnia a ládák mögé. Margit a Lichá és Gálová bábaasszony pedig a ?kiszállni" vezényszó elhangzá¬sakor éppen az állomásépületben tartózkodtak, s mire visszamentek a vagonok¬hoz, már senkit nem találtak ott a rokonaik és ismerőseik közül. A levélíró G. úron kívül tehát voltak túlélők. Sőt, Gömöri Abris és Jozef Rozloník meg ahhoz is vették a bátorságot, hogy közelről figyeljék a gyilkosokat. A történteket aztán titokban elmondták a legbizalmasabb ismerőseiknek, rokonaiknak. Vendéglátó¬imnak Rozloník például az unokabátyja volt, aki Gömöri Abríssal közösen nevezte meg azt a négy katonát, akik most is Dobsinán élnek.
Miután az emberekel leszállították a vagonokból, a katonák elvették a csomagjaikat, azokat bevitték az állomás épületébe. A férfiakat, nőket és gyer¬mekeiket a svéd falhoz terelték. Mindenkit alsónadrágra vetkőztettek, az irato¬kat összegyűjtötték és elégették. (Újabb bizonyíték arra, hogy tudatosan előké¬szített gyilkosságról kell beszélni.) A szerencsétleneknek megparancsolták, hogy ássanak gödröt. Sokan megdermedtek a félelemtől, és képtelenek voltak dolgozni. Ekkor valahonnan idegen embereket hoztak, s a levetkőztetettek szeme láttára készítették el a sírgödröt. A szüleiktől elválasztott gyermekek térdre hullva könyörögtek hóhéraik lábánál, hogy kegyelmezzenek családjuk¬nak. Miután a felnőttekkel végeztek, a kicsik következtek. Lelövöldözésük után a lábuknál fogva húzták őket a gödörbe. Azok, akik a tömegsírt megásták, tehe¬tetlenül szemlélték a mészárlást. A közeli falu lakói megdöbbenve, a házaikba húzódva hallgattak a sikolyokat, jajgatásokat. ,
A gyilkosok nem törődtek vele, hogy a tömegsírba dobáltak közül meg¬hall-e mindenki. A tetemekre kevés földet szórtak, majd távoztak. Június 19-én éjfél után a falubeliek előmerészkedtek, s látták, hogy a föld még több helyen mozog. Néhány nappal később meszet szórtak a tömegsírra, majd vastagabb földréteggel takarták be a tetemeket.
Mivel a meggyilkoltak között szlovákok is voltak, sőt Bauer Júlia (szintén a 117 dobsinai egyike) testvére alezredesi rangban a csehszlovák hadseregben szolgált, megindult a látszatnyomozás. A p?erovi rendőrségen néhány évvel ezelőtt még megvolt az a jegyzőkönyv, amely felsorolta a meggyilkolt 270 áldo¬zat nevét, az indoklás szerint fegyvert rejtegettek, és a Wehrmacht egyenruháját viselték. A vizsgálatból kialakulhatott volna a gyilkosok felelősségre vonása, ám az 1948 februárjában uralomra került kommunisták, Klement Gottwald vezetésével a nyomozási leállították, s még beszélni sem mertek, akik tudtak a törté¬netről. Hogy is tették volna, amikor az evakuációból szerencsésen hazaérkezettek jelentős részét elvitték málenkij robotra? A dobsinai hozzátartozók meg¬gyászolták halottaikat, de titokban többen megnéztek a 17 méter hosszú és 5 méter széles tömegsírt P?erov mellett, s mutogatták gyermekeiknek a négy helyi ?mészáros" házát. Akik közül Smelko Albert vezető emberként élt, s a kö¬zelmúltban ment nyugdíjba. Smelkó János pedig bányászként kereste a kenye¬rét. (...) Karol Globor Pazura jelenleg Kassán lakik, jó egészségnek örvend, a jelek azt mutatják, hogy nemigen bántja a lelkiismeret a vérengzés miatt, mert levelet írt az antifasiszták hivatalának, kérve, hogy igazolják antifasiszta múlt¬ját. Úgy tűnik azonban, hogy a borzalmak éjszakája ismert a vezetők előtt, mert a hivatal elnöke azt válaszolta Kohn úrnak: nem tudnak arról, hogy részt vett volna antifasiszta harcokban, de olyan ténykedésben igen, amelyért büntetést érdemelne.
A Kapunak az a véleménye, hogy vannak tettek, amelyek sohasem évülnek el. Az újság azonban csak egyetlen lehetőséggel rendelkezik. A tények nyilvá¬nosságra hozatala, az igazság kiderítése a fegyvere. A szepessegi áldozatok tra¬gédiájának leírásával mi megtettük a tőlünk elvárhatót. Talán a megváltozott politikai helyzetben Csehszlovákiában is előveszik a prerovi jegyzőkönyvet, s megindítják a vizsgálatot. Mert a gyilkosok egy része még él. Mi ehhez a mun¬kához felajánljuk szerény segítségünket. A következő számunkban közöljük a
kivégzettek névsorát.
1990
A meggyilkoltak névsora
Az alábbiakban azoknak a - javarészt dobsinai és Késmárk környéki - kivégzetteknek a névsora olvasható, akik feltehetően a csehországi prerovi tö¬megsírban nyugszanak. A Budapesten megjelenő Új Kapu című havilap közlése szerint (1995. febr.) a névjegyzék a környékbeli polgárok gyűjtései alapján állt
össze.
1. Johann Schmiedt, 2. Grete Schmiedt, 3. Polay Hedvig, 4. Johann Hnel, 5. Frau Johann Hnel, 6. Johann Hnel leánya, 7. Frau Barabetz, 8-l2. Julia Filipe és négy gyermeke, 13. Johann Georg Lux, 14. Frau Johann Georg Lux, 15. Gally Emilie, 16. Gally Ilonka, 17. Kelbel Zsuzsanna, 18-22. Frau Roth, 3 gyermeke és édesanyja, 23. Klein Béla, 24. Klein Béláné, 25. Klein Béla gyer¬meke, 26. Frau Heitseh, 27. Július Lauf, 28. veje Kullmann, 29. Július Lauf leá¬nya, 30. Frau Július Lauf és 31. anyósa Blasy, 32. Glatz Margit, 33. Paul Zahorsky, 34. Frau Paul Zahorsky, 35. Paul Zahorsky fia, 36. Elisabeth Hanel, 37. Elisabeth Hanel leánya, 38. Magda Mühibacher, 39-42. a Kastner család (feleség és két gyermek), 43-47. Gölner család (apa, anya, 2 gyerek), 48-57. Gáli család (apa, anya, 2 leányuk, 2 vejük, 4 gyermek), 58. Wilhelm Hánschl, 59. Frau Wilhelm Hnschl, 60-62. Münich rendőr, felesége és fia, 63-66. Frau Hütter, 2 gyermeke és édesanyja, 67-70. Klincak család (férj, feleség és 2 gyer¬mek), 71-73. Frau Kraus (szül. Molnár) és két gyermeke, 74. Kraus Krischncr Árpád, 75. Habeverch Mici, 76-77. Riemer Schwartz és fia, 78-83. Bcker Scholtz {felesége, 3 leánya és unokája), 84. Novak Adalbert, 85-87. Johan Brauer és családja, 88. Lindtner József, 89. Stempel Mária (szül. Lux), 90. Kraus Sámuel, 91. Kraus Jolán (szül. Mikulik), 92. fia Kraus Sámuel, 93. Kraus Viktor, 94. Mikulik Sámuel, 95. Mikulik Júlia, 96. Schwirian Júlia, 97-101. Wagner Béla (felesége, 2 gyermeke és bátyja), 102. Jex Júlia (szül. Roslosnik), 103. Kratochvil Gyula, 304. Kratochvil Sámuel, 105. Lux Mihály, 106. Wagner János, 107. Wagner Zsuzsanna (szül. Lindák), 108. Lada Zsófia (szül. Klausmann), 109. Mega Zsófia, 110. Kaiser Mihály, 111. Kaiser Anna (szül. Lux), 112. Török Zsuzsanna (szül. Kaiser), 113. Török Anna (szül. Gotthardt), 114. Török Katarina, 115. Lindner József, 116. Lindner Kati (szül. Gál), 117. Lindner Jó¬zsef, 118. Lindner András, 119. Pocsubai Gusztáv, 120. Pocsubai Márta (szül. Gál), 121. Pocsuhai Klári, 122. Pocsubai Mária, 123. Hurák Pál, 124. Hurák Mária, 125. Hurák Éva, 126. Hurák János, 127. Hurák Pál, 128. Nichte Mária, 129. Lichy Mihály, 130. Repansky Mária (szül. Kraus), 131. Repansky Johann (fia), 132. Romai Árpád, 133. Tomai Mária {szül. Kaiser), 134. Toami Elze, 135. Kaiser Emma Nichte, 136-137. Lindák Justi és fia Johann, 138-140. Lux Miska, Margit és fiuk Kornél, 141-144. Haak Simek, felesége és két gyermeke, 145. Lux Zsófi (Schotz), 146. Kaiser Miska, 147. Bauer Juli, 148. Lux Miska, 149. Rozloznik Juli, 150. Kaiser Emma, 151. Török Anci, 152. Törökné, 153. Thoma, 154. Polónyi Mana, 155. Lindner Jóska, 156. Pocsubai Guszti, 157. Lichi Miska, 158. Horák Lichi Juli, 159. Kraus Sanyi, 160. Quitko József, 161. Ouitko Pali, 162. Kovács Béla, 163. Molnár Pali, 164-165. Molnár Lajos, felesége Elza. 166. Gömöri Johann Rilo, 167. Gsisko Vencel, 168-169. Rozloznik Mihály, Kolpok Amália, 170. Láda Zsófi, 171. Stempel Mária, 172. Wagner Johann, 173. Mega Zsuzsi, 174. Zimmermann, 175. Répási Mária, 176. Fischer Paula, 177. Kreutzer Hóna, 178. Schwirian Juci, 179. Wagner Béla, 180. Wagner Géza, 181. Jex Júlia, 182-183. Kratochvil János és fia Sándor, 184. Gál (Hebame), 185. Gebauer.

Szlovákul:

Vicsotka Mihály
KM ?ILI M?TVI
Masov hrob v ?echách
Po páde diktatúry proletariátu sa pomaly za?ínajú ?loveku otvára? ústa a aj také tajomstvá poepnú, ktoré doteraz nemali odvahu prizna? ani vankúu. Mono nadíde ?as, kedy mőe preletie? aspon slovo ulicami naich miest a obcí: tam krá?a vrah, ije medzi nami!
V ?eskoslovensku v Dobinej, leiacej pri Ro?ave v jednom malom dom?eku starí manelsk pár - na dobiedzanie náho spolo?ného známeho - ete raz poobzerajúc sa okolo seba vo svojej vlastnej izbe, za?ne ?íta? jeden zoznam. Ktor dokazuje,e 18. júna 1945 roku ve?er od desiatej do druhej hodiny po polnoci, v ?eskom P?erove pri elezni?nej stanici, pri budove, ktorú obyvatelia nazvali védskym múrom, vojaci bratislavského 17. peieho pluku, pod velením Karola Globora Pazuru zastrelili 270 osőb pochádzajúcich zo Spia. Km po?úvam starého mua, spomeniem si na prvé ?íslo náho ?asopisu, v ktorom sme písali o tom, e juhoslovanskí "partizáni", (medzi nimi aj predseda vboru z obce Gara, ktor prednedávnom odiiel do dőchodku) vys?ahovaní Sikul?ania z Bukoviny v októbri 1944 roku, boli na spiato?nej ceste v Szabadke zajatí a zavradení. Reasociácia nie je náhodná, dokazuje udalos? v ?echách. Tento strach je opodstatnen, ve? aj v budúcnosti sa mőe dosta? pred verejnos? ete viac takchto hrőzostranch skutkov.
Ale vrá?me sa teraz do malého dom?eka v Dobinej, kde spolu s manelskm párom ?ítame ten list, ktor napísal tunají rodák, pán G. Rijúci desiatky rokov v Nemecku, ktorému v tú krvavú noc zastrelili vojaci bratislavského 17. peieho pluku rodi?ov, dvoch bratov, vagrinú, a jej tri deti (mali 9, 8 a 2 roky).
Pod?a listu a tvrdení svedkov sa udalos? odohrala nasledovne: 6. decembra roku 1944 ustupujúci Nemci, obávajúc sa z neskorej pomsty umonili v prvom rade nemeckm a ma?arskm obyvate?om ijúcim na Spii, vys?ahova? sa do okolia Labe. Medzi ute?encov sa zaradilo aj mnoho Slovákov. Po vojne, ke? sa obnovilo ?eskoslovensko, ?udia sami organizovali transporty s ktormi sa vracali do svojich pővodnch domovov. Takto sa dostali 18.júna 1945 ve?er na elezni?nú stanicu v P?erove.
Ako tam postávala vlaková súprava, prili slovenskí vojaci. Vtedy sa ete Karol Globor Pazura volal Karol Kohn, a druhm velite?om bol Engel Sándor, ktor sa neskőr premenoval na Simka. V peom pluku slúilo nieko?ko vojakov aj z Dobinej, z nich tyria ijú dodnes. Oni prirodzene dobre poznali svojich krajanov, ale protiklady medzi Slovákmi a Spiiakmi boli vdy. Napríklad Engel Sándor, sediaci vo vlakovej súprave, bol zaviazan Gömöri Ábriovi, lebo ten ako dobre prosperujúci hostinsk - ve?a pomáhal tie hostinskému, ale slabo prosperujúcemu otcovi, Sándora Engela. A velite? stihol aj svojmu srdcublízkemu Jozefovi Rohoníkovi a jeho manelke poveda?, po?as vprázd?ovania vagónov, aby okamite zmizli! To dokazuje, e nelo o akési rchlo vzniknúté pobúrenie, alebo konfliktnú situáciu, ktorá by predchádzala masovému vradeniu, ale ilo o dopredu naplánovanú akciu. Jednej obyvate?ke z Dobinej, Justíne Lindákovej sa podarilo ukry? za debny. Margita Lichá a Gálová babica pri rozkaze "vystúpi?!" boli práve v stani?nej budove a km sa vrátili k vagónom, u tam nikoho zo svojich príbuznch a známych nenali. To znamená, e okrem pisate?a listu pána G. preili aj iní. Ba ?o viac, Gömöri Ábris a Jozef Rohoník nabrali takú odvahu, e sa zblízka prizerali na vrahov. O udalostiach porozprávali vo ve?kej tichosti najdővernejím známym a príbuznm. Bratrancom naich hostite?ov bol napríklad Rohoník, ktor s Gömöri Ábrisom spolo?ne pomenovali tch tyroch vojakov, ktorí dodnes v Dobinej ijú.
Ke? dali ?udí z vagónov vystúpi?, vojaci im zobrali balíky a tie zaniesli do stani?nej budovy. Muov, eny a deti zahnali ku védskej stene. Vetkch dali zobliec? do spodnch hohavíc, a zozbierané doklady spálili (?alí dőkaz o tom, e ilo o zámerne naplánovanú masovú vradu). Ne?astníkom prikázali, aby vykopali jamu. Mnohí boli zo strachu takí vydesení, e neboli schopní kopa?. Vtedy odniekia? priviedli neznámych ?udí a pred poh?admi zoble?ench vykopali masov hrob. Deti, ktoré oddelili od svojich rodi?ov, padli na kolená a pri nohách svojich vrahov prosíkali omilosti? svoju rodinu. Ke? skoncovali s dospelmi, nasledovali mali?k. Postrie?ali aj ich a ?ahajúc za nohy pohádzali do jamy. Tí, ktorí vykopali masov hrob sa bezmocne prizerali na masakrovanie. Obyvatelia ne?alekej obce pre?aknutí, utiahnutí vo svojich domoch po?úvali vkriky a jajkanie.
Vrahovia sa nestarali o to, ?i boli m?tvy vetci, ?o ich hodili do masového hrobu. Na m?tvoly nasypali zem a potom odili. Po polnoci 19. júna sa dedin?ania odváili priblíi? a videli, e sa ete zem na mnohch miestach hbe. O nieko?ko dní zasypali masov hrob vápnom a hrubou vrstvou zemi prikryli m?tvoly.
Medzi zavradenmi boli aj Slováci, dokonca Bauerovej Júlii, (tie jedna zo 117-tich z Dobinej) brat bol podplukovníkom slúiacim v ?eskoslovenskej armáde, za?alo sa vyetrovanie. Na polícii v P?erove bola ete pred nieko?kmi rokmi zápisnica, ktorá obsahovala menn zoznam 270 obetí. Ako odővodnenie bolo uvedené, e ukrvali zbrane a boli oble?ení v uniformách Wehrmachtu. Po?as vyetrovania sa mohli vrahovia vzia? na zodpovednos?, ale vo februári 1948 roku sa dostali k moci komunisti na ?ele s Klementom Gottwaldom a vyetrovanie bolo zastavené. A ani rozpráva? nemali odvahu tí, ktorí o udalosti vedeli. Akoby sa boli odváili, ke? mnohch z evakuovanch, ktorm sa po?astil návrat domov, boli odvle?en na "malenkij rabot"? Pozostalí z Dobinej trúchlili za svojimi zomrelmi a v tajnosti si mnohí z nich boli pozrie? 17 metrov dlh a 5 metrov irok masov hrob pri P?erove a ukazovali svojim de?om domy tyroch "masakrystov". Spomedzi nich mal Smelko Albert vedúce postavenie a prednedávnom odiiel do dőchodku. Smelko János si zarábal na chlieb (...) ako baník. Karol Globor Pazura v sú?asnosti bva v Koiciach, teí sa dobrému zdraviu a vetko nasved?uje tomu, e ho jeho svedomie pre krvila?nos? netrápi, lebo sa listom obrátil na protifaistick úrad a iadal o potvrdenie svojej antifaistickej minulosti. Zdá sa, e o hrőzostranej noci sa vie, lebo predstavite? úradu pánovi Kohnovi odpovedal: nevie sa o tom, e by ste sa boli zú?astnili protifaistického odboja, ale o takom pősobení, ktoré by si zasluhovalo trest áno.
Kapu má tak názor, e sú ?iny, ktoré nezahladia ani roky. Noviny vak majú jedinú monos?. Ich zbra?ou je uverejnenie skuto?ností a odhalenie pravdy. Opísaním tragédie obetí zo Spia sme splnili to, ?o sa od nás o?akáva. Mono zmena politickch pomerov aj v ?echách a na Slovensku umoní vybra? p?erovskú zápisnicu a za?ne sa s vyetrovaním. Lebo ?as? vrahov ete stále ije. My k tejto práci ponúkame nau skromnú pomoc. V nasledovnom ?ísle uverejníme menn zoznam popravench.
1999
Menn zoznam popravench
Niie uveden - hlavne z Dobinej a okolia Kemarku - je menn zoznam tch, o ktorch predpokladáme, e odpo?ívajú v masovom hrobe v ?eskom P?erove. V Budapeti vychádzajúci mesa?ník pod názvom Új Kapu uverejnil (vo februári 1995) zoznam mien, ktor bol zostaven na základe údajov zozbieranch tamojími obyvate?mi.
1. Johan Schmiedt, 2.Grete Schmiedt, 3. Polay Hedvig, 4. Johan Hnel, 5. pani Johana Hnela, 6. dcéra Johana Hnela, 7. pani Barabetz, 8.-12. Julia Filipe a jej tyri deti, 13. Johan Georg Lux, 14. pani Johan Georg Lux, 15. Gally Emilie, 16. Gally Ilonka, 17. Kelbel Zsuzsanna, 18.-22. pani Roth, jej tri deti a matka, 23. Klein Béla, 24. pani Klein Bélu, 25. die?a Klein Bélu, 26. pani Heitsch, 27. Július Lauf, 28. za? Kullmann, 29. dcéra Júliusa Laufa, 30. pani Júliusa Laufa a 31. svokra Blasy, 32. Glatz Margit, 33. Paul Zahorsky, 34. pani Paula Zahorsky, 35. syn Paula Zahorsky, 36. Elizabeth Hanel, 37. dcéra Elisabeth Hanel, 38. Magda Mühlbacher, 39.-42. rodina Kastner (manelka a dve deti), 43.-47. rodina Gölner (otec, matka, dve deti), 48.-57. rodina Gáll (otec, matka, 2 dcéry, 2 za?ovia, 4 deti), 58. Wilhelm Hnschl, 59. pani Wilhelm Hnschl, 60.-62. Münich policajt s manelkou a synom, 63.-66. pani Hütter, 2 deti a jej matka, 67.-70. rodina Klincak (manel, manelka a ich 2 deti), 71.-73. pani Kraus (rod.Molnár) a jej dve deti, 74. Kraus Krichner Árpád, 75. Habeverch Mici, 76. Reimer Schwartz so synom, 78.-83. Bcker Scholtz (manelka, 3 dcéry a vnuk), 84. Novák Adalbert, 85.-87. Johan Brauer s rodinou, 88. Lindtner József, 89. Stempel Mária (rod.Lux), 90. Kraus Sámuel, 91. Kraus Jolán (rod.Mikulik), 92. syn Kraus Sámuel, 93. Kraus Viktor, 94. Mikulik Sámuel, 95. Mikulik Júlia, 96. Schwirian Júlia, 97.-101. Wagner Béla (manelka, deti a starí brat), 102. Jex Júlia (rod.Roslosnik, 103. Kratochvil Gyula, 104. Kratochvil Sámuel, 105. Lux Mihály, 106. Wagner János, 107. Wagner Zsuzsanna rod.Lindák), 108. Lada Zsófia (rod.Klausmann), 109. Mega Zsófia, 110. Kaiser Anna (rod.Lux), 111. Kaiser Anna (rod.Lux), 112. T?r?k Zsuzsanna(rod.Kaiser), 113. Török Anna(rod.Gotthardt),114. Török Katarina, 115. Lindner József, 116. Lindner Kati (rod.Gál), 117. Lindner József, 118. Lindner András, 119. Pocsubai Gustáv, 120. Pocsubai Márta (rod.Gál), 121. Pocsubai Klári, 122. Pocsubai Mária, 123. Hurák Pál, 124. Hurák Mária, 125. Hurák Éva, 126. Hurák János, 127. Hurák Pál, 128. Nichte Mária, 129. Lichy Mihály, 130. Repansk Mária (rod.Kraus), 131. syn Repansky Johann, 132. Romai Árpád, 133. Tomai Mária (rod.Kaiser), 134. Romai Elze, 135. Kaiser Emma Nichte, 136.-137. Lindák Justi a syn Johan, 138.-140. Lux Miska, Margit a syn Kornél, 141.-144. Haak Simek, manelka a dve deti, 145. Lux Zsófi (Schotz), 146. Kaiser Miska, 147. Bauer Juli, 148. Lux Miska, 149. Rozloznik Juli, 150. Kaiser Emma, 151. Török Anci, 152. Töröková, 153. Thoma, 154. Polónyi Mana, 155. Lindner Joska, 156. Pocsubai Guszti, 157. Lichi Liska, 158. Horák Lichi Juli, 159. Kraus Sanyi, 160. Quitko József, 161. Quitko Pali. 162. Kovács Béla, 163. Molnár Pali, 164.-165. Elza manelka Molnár Lajosa, 166. Gömöri Johan Rilo, 167. Csiko Vencel, 168.-169. Rozloznik Mihály, Kolpok Amália, 170. Láda Zsófi, 171. Stempel Mária, 172. Wagner Johann, 173. Mega Zsuzsi, 174. Zimmermann, 175. Répási Mária, 176. Fischer Paula, 177. Kreutzer Hana, 178. Schwirian Juci, 179. Wagner Béla, 180. Wagner Géza, 181. Jex Júlia, 182.-183. Kratochvil János a syn Sándor, 184. Gál(Hebane), 185. Gebauer.
1995

Ehhez:

A csehországi P?erov vasútállomás mellett legyilkolt szepességi németeknek és részben magyaroknak Dobsinán van emléktáblájuk. Ennél az emléktáblánál a keleti középiskolásokkal évente tisztelgünk a mártírhalált halt földijeink emléke elött.
Apróbb pontosításként, a gyilkosságokat kivizsgálták és a vezénylö parancsnokot Pazúrt 20 évre elítélték, igaz utólag amnesztiával szabadult.

2.Pálosnagymező , Velké Pole 1910: 3266 lakosból 3149 német, 41 magyar, 54 tót
és Dóczyfűrésze (Píla)
1910: 1857 lakosból 1701 német, 123 tót, 33 magyar

A falu csupa magas alapú németes kőházból áll, középen a bolondok háza melletti emlékmű rengeteg német nevű áldozatról számol be. 1944 Szeptember 23-án 500 német nemzetiségű férfit, és 3 lányt hurcoltak el teherautókkal a szlovák ,,antifasiszta partizánok'' Velké Poléről és a szomszédos Píláról Körmöcbányára. Teherautókba zárva szellőzés, ital, étel nélkül hagyták őket meghalni a vasútállomáson. Mire négy nap múlva kinyitották az autókat, 87 ember meghalt (http://www.geocities.com/ycrtmr/history.htm). (A forrás nem túl egyértelműen fogalmaz, és arról sem ír, hogy mi lett a többi fogollyal.)

...
 
Ugrás a fórumra: